Hét napig sodródott a milliomos holtteste a zsebórával együtt az Atlanti-óceánon
Az órát a 47 éves üzletember, John Jacob Astor vitte magával a Titanicra, amely 1912-ben egy jégheggyel ütközve ért tragikus véget. A tekintélyes Astor család tagja még látta, hogy felesége beszáll egy mentőcsónakba, de ő nem menekült, utoljára cigarettázni és más utasokkal beszélgetni látták a fedélzeten, majd a hajóval együtt elmerült. Testét hét nappal később találták meg az Atlanti-óceánban.
Nála volt 14 karátos Waltham arany zsebórája, amelybe a JJA betűket gravírozták. Astor felesége túlélte a katasztrófát. A wiltshire-i Devizesben működő árverési ház közlése szerint a relikvia 100-150 ezer font (45-70 millió forint) körüli összegért kelhet el. Astor 1912-ben a világ leggazdagabb emberei közé tartozott, vagyonát annak idején mintegy 87 millió dollárra becsülték, ami ma több milliárd dollárt jelent - mondta el Andrew Aldridge, az aukciósház szakértője hozzátéve, hogy az órát sikerült teljesen rendbe hozni, miután visszakerült a családhoz, és sokáig fia viselte.
Ez volt a történelem máig leghíresebb hajókatasztrófája
A White Line hajózási társaság büszkesége, az RMS Titanic, a kor legnagyobb és legjobban felszerelt óceánjárója 1912. április 10-én déli 12-kor indult el a hatalmas sajtóhírveréssel beharangozott első útjára a dél-angliai Southampton kikötőjéből. A luxusgőzöst az Edward-kor mérnöki csúcsteljesítményének tartották. A dupla hajófenék, a kapitányi hídról elektromosan egyetlen gombnyomásra leereszthető 16 vízzáró rekesz és már pusztán a méretei miatt is a korabeli sajtó a Titanicot elsüllyeszthetetlennek kiáltotta ki.
Az óceánjáró első, Southamptonból New Yorkba vezető útján a hajó fényűző első osztályán a kor leggazdagabb, illetve leghíresebb emberei utaztak, köztük Amerika egyik leggazdagabb embere, John Jacob Astor, aki fiatal és állapotos feleségével európai nászútjukról akart hazatérni a Titanic fedélzetén az Egyesült Államokba. John Jacob és Madeleine Astor a franciaországi Cherbourg-ban szálltak a Titanic fedélzetére, 1912. április 10-én este, ahol elsőként kötött ki a hatalmas óceánjáró, hogy újabb utasokat vegyen fel.
A Titanic április 11-én kora délután az írországi Queenstown-ban tartott újabb megálló után vágott neki a nyílt óceánnak. A jégveszély ellenére az óriási hajó a megszokott útvonalon haladt az amerikai partok felé, noha a legtöbb hajózási társaság a túl korán elkezdődött jégzajlás miatt biztonsági megfontolásokból ettől több száz kilométerre délebbre irányította át ideiglenes jelleggel az óceánjáróit.
A Titanic a jégveszély ellenére teljes gőzzel haladt,
amikor április 14-én éjjel 23:40-kor összeütközött egy későn észrevett jégheggyel. A hajó jobb oldalán a vízvonal alatt keletkezett sérülések miatt a Titanic április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor kettétörve a mélybe merült.
A katasztrófát csak 705-en élték túl, akiket a magyar kivándorlóhajóként működő RMS Carpathia gőzös vett a fedélzetére. Astor saját maga segítette be feleségét a mentőcsónakba, akinek búcsúzóul még odadobta a kesztyűjét, amikor a csónakot elkezdték leereszteni. A Titanic katasztrófájában több mint 1500 ember vesztette életét.