Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A cambridge-i és warwicki egyetemek, valamint a kínai Fudan Egyetem kutatói két olyan agyterületet találtak, ahol a gyérebb szürkeállomány összefüggést mutat a rágyújtás utáni vágyakozással és az erősödő nikotinfüggőséggel. A tudósok 800 kísérleti személy agyi képalkotó felvételeit és viselkedési adatait elemezték az alanyok 14, 19 és 23 éves korában.
A csoport eredményei szerint azok a tizenévesek, akik 14 éves korukra már elkezdték a dohányzást, az átlagot tekintve számottevő szürkeállományi térfogatcsökkenést mutattak a bal oldali homloklebeny döntéshozatallal és a szabályszegéssel kapcsolatos területén.
A szürkeállomány az információ feldolgozásáért felelős agyi szövet, amely az idegsejtek sejttestjeit tartalmazza. Míg az agy mint egész fejlődése még a felnőttkorban is folytatódik, a szürkeállomány növekedési üteme a serdülőkor előtt tetőzik.
A ventromediális prefrontális kortexben, vagyis az elülső homloklebeny alulsó-középső kéregterületén látott alacsony szürkeállomány-térfogat a kutatók szerint a nikotinfüggőség „örökölhető biomarkere" lehet. Ez azt jelentené, hogy ennek az agyterületnek az átlagosnál alacsonyabb fejlettsége, amely örökletes tulajdonság, hajlamosíthat a nikotinfüggőség kialakulására. Ha az összefüggés bebizonyosodik, az jelentős következményekkel bírhat a függőség megelőzésére és kezelésére nézve.
A tudósok ezen felül azt is megállapították, hogy a dohányosokban ugyanennek az agyterületnek az ellenoldali, jobb agyféltekén található megfelelője is az átlagosnál kevesebb szürkeállományt tartalmaz a dohányosokban. S ami lényeges:
a jobb prefrontális kéregben a szürkeállomány sorvadása csak azután gyorsul fel, hogy az illető elkezdett dohányozni.
Ez az agyterület az örömkereséssel kapcsolatos.
A kutatók úgy vélik, hogy a bal prefrontális kéreg csökkent szürkeállomány-térfogata nemcsak a kognitív funkciókat ronthatja, de a rossz értelemben vett gátlásoldó képességgel is bírhat: impulzív, szabályszegő viselkedéshez vezethet, mivel csökkenti az ember azon képességét, hogy felmérje a tetteinek következményeit. Ez a fajta viselkedés növeli a fiatal korban elkezdett dohányzás kockázatát.
Onnantól fogva, hogy a nikotinfogyasztás szokássá válik, a jobb homloklebeny nevezett területének szürkeállománya sorvadásnak indul, s ezzel az egyén fokozatosan elveszti a dohányzás kézben tartására irányuló képességét, mivel felerősödnek és kontrollálhatatlanná válnak hedonisztikus, örömkereső motivációi. A jobb prefrontális kéreg jelentős szürkeállomány-csökkenését mutatták ki az alkalmi masszív alkoholfogyasztókban és a marihuánahasználókban is.
Az IMAGEN projekt adatait felhasználó és a Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány eredményei összességében egy olyan sérült idegi-viselkedési mechanizmust rajzolnak ki, amely hajlamosít a korai nikotinhasználatra, majd arra, hogy ez a szokás hosszútávú addikcióként rögzüljön.
„A dohányzás valószínűleg a leggyakoribb függő viselkedés a világon, és a felnőtt halálozás egyik vezető oka – szögezte le Trevor Robbins, a Cambridge-i Egyetem pszichológia tanszékének tanára és a tanulmány egyik rangidős szerzője. – A dohányzás mint viselkedés kezdete az esetek többségében a serdülőkorra tehető. Ha bármi módon ki tudnánk szűrni azokat, akiknél az átlagosnál nagyobb ennek az esélye, és célzottan be tudnánk avatkozni az érdekükben, életek millióit menthetnénk meg."
Az évtized végére a dohányzás okozta évenkénti globális halálozás várhatóan eléri a 8 milliót. Az USA-ban minden ötödik felnőtt haláleset a cigaretta számlájára írható.
Tanulmányunk szerint a bal prefrontális kéreg szürkeállomány-csökkenése egyaránt összefüggést mutat a fokozott szabályszegő magatartással és a korai dohányzási tapasztalatokkal. Lehetséges, hogy a szabályszegő hajlam indítja a serdülőket a dohányzást tiltó normák megsértésére"
– fűzi hozzá Robbins.
„A ventromediális prefrontális kéreg az egyik olyan agyterület, ahol kulcsfontosságú az agy örömvegyületének, a dopaminnak a közreműködése. Megerősítő-visszacsatoló szerepe mellett a dopaminról régóta úgy vélik, hogy az önkontrollt is befolyásolja – magyarázza Barbara Sahakian, aki a cikk társszerzője és szintén a Cambridge-i Egyetem pszichiátria tanszékének munkatársa. – Ha ezen az agyterületen kevesebb a szürkeállomány, az korlátozza a kognitív teljesítményt, ezáltal csökkenti az önfegyelmet és hajlamosít a kockázatkereső viselkedésre, például a dohányzásra."
A tanulmány során felhasznált adatokat a négy európai országban – az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban és Írországban – folytatott IMAGEN projektben gyűjtötték. A kutatók a 14 éves korukra már dohányzó résztvevők agyi képalkotó felvételeit hasonlították össze azokéval, akik ekkor még nem dohányoztak, majd az összevetést elvégezték ugyanazon résztvevők 19 és 23 éves korban készült felvételeivel is.
Azoknak a bal prefrontális kérgében, akik 14 éves korukra már próbálkoztak a cigarettával, számottevően alacsonyabb volt a szürkeállomány átlagos térfogata, mint a többi résztvevőnek. Emellett azoknak, akik 19 éves korukig elkezdték a dohányzást, már 14 éves korban kevesebb volt a bal prefrontális kérgi szürkeállományuk, ami egy lehetséges ok-okozati összefüggésre utal.
A tudósok az ellenoldali, jobb ventromediális prefrontális kéreg szürkeállományát is vizsgálták. Az életkorral mindenkinek csökken ezen a területen a szürkeállomány mennyisége. Azoknál azonban, akik akár 14, akár 19 éves korukra dohányossá váltak, ez a csökkenés sokkal látványosabb mértékűnek mutatkozott.
Ami a jobb prefrontális kérget illeti, azoknak a dohányosoknak, akik 19 éves korukra már cigarettáztak, de kamaszként még nem, 14 éves korukban még hasonló volt a szürkeállományi térfogata azokhoz, akik a későbbiekben sosem dohányoztak. Ez arra utal, hogy a jobb oldali prefrontális kéreg gyors sorvadása csak a dohányzás megkezdésekor indul meg.
A 23 éves korban felvett képek azt mutatták, hogy a jobb prefrontális kéreg szürkeállománya gyorsabb ütemben sorvadt azokban, akik időközben folyamatosan dohányoztak, ami alátámasztja a dohányzásnak a prefrontális működésre gyakorolt közvetlen befolyását.
A vizsgálat résztvevőivel két kérdőívet is kitöltettek a kutatók, amelyek az újdonságkereső és örömkereső magatartásjegyeket voltak hivatottak felmérni. "Mindkét kérdőívvel az izgalmat nyújtó élmények keresését kívántuk számszerűsíteni, de az egyes kérdőívek más-más viselkedésekre fókuszáltak -- fejtette ki Robbins. -- Az örömkeresési skála a kellemes élményekre összpontosít, míg az újdonságkeresési skála az impulzivitást és a szabályszegést segít megítélni."
A bal prefrontális kéreg területén látható szürkeállomány-csökkenés összefüggést mutatott az újdonságkereséssel, különösen a rendbontó és szabályszegő magatartással, míg a jobb prefrontális kéreg szürkeállományának csökkenése kizárólag az örömkereséssel volt kapcsolatos.
"A bal homloklebeny területén látható szürkeállományi térfogatcsökkenés olyan viselkedésekkel mutat összefüggést, amelyek növelik a serdülőkori dohányzás valószínűségét -- foglalta össze Tianye Jia, a Fudan Egyetem kutatója és a cikk vezető szerzője. -- Azoknak aztán, akik elkezdenek dohányozni, jelentősen sorvad a jobb homloklebenyi szürkeállománya is, ami pedig a szerhasználatot megerősítő viselkedésekhez vezet.
Az eredmények tehát ok-okozati szinten magyarázzák, miként szoknak rá a fiatalok a dohányzásra, és miként válik ez náluk függőséggé."
