Az University of Ohio Boulder és az University of Pennsylvania egyetemek közös kutatócsoportja elsőként talált bizonyítékot arra, hogy a magasabb szén-dioxid szint hátrányosan hat a kognitív képességekre az osztálytermekben.
Övék az első tanulmány, ami a normálisnál magasabb szén-dioxid szint belélegzésének az emberi agyra gyakorolt hatását alaposan megvizsgálja. Tavaly az American Geophysical Union éves találkozóján számoltak be kutatásukról, amelyet az EarthArXiv preprint szerveren publikálták.
Jelenleg az emberiség óriási mennyiségű szén-dioxidot bocsát az atmoszférába, olyannyira, hogy a megnövekedett szén-dioxid koncentráció klímaváltozást, globális felmelegedést idéz elő, és ennek következtében egyre súlyosabb környezeti hatásokkal kell szembe néznünk. De van más gond is a Co2-emisszió megnövekedésével:
A szén-dioxid ugyanis negatív hatást gyakorol a mentális képességekre.
Egy korábbi kutatás már bebizonyította, hogy a normálisnál magasabb szén-dioxid szint kognitív problémákhoz vezet, például a zárt osztálytermekben a kilégézés folytán felgyülemlő szén-dioxid miatt, amin látszólag könnyen segíthetünk, ha kinyitjuk az ablakot és friss levegőt engedünk be.
A kutatók azonban eltűnődtek azon, mi van akkor, ha például a beengedett friss levegőnek is a normálnál magasabb a szén-dioxid tartalma.
Hogy ezt megtudják, egy modellt alkottak két hipotézisselí: az egyik azt modellezi,mi történik, ha az emberiség csökkenti a szén-dioxid emissziót, a másik pedig, hogy mi lesz akkor, ha ezt nem teszi meg.
Az eredmény az első esetben, hogy a tanulók még így is annyi szén-dioxidnak vannak kitéve, hogy 2100-ra 25 %-kal csökkennek a kognitív képességeik.
A második esetben pedig olyan nagy a kitettség, hogy ez a csökkenés már 50 % -os.
A probléma csak azzal hárítható el, ha a szén-dioxid kibocsátást radikálisan lecsökkentjük.
2100 ugyan még nagyon távolinak tűnhet, sokan pedig nem is képesek ilyen hosszú távon gondolkodni, mivel ez a probléma ma élő embereket még érinti annyira drasztikusan, mint az eljövendő generációkat.
Azonban e veszélyes folyamatok sajnos sokszor jóval gyorsabban és kevésbé pontosan kiszámíthatóan zajlanak, mint ahogy ezt a klímaváltozás hatásain is láthatjuk: gyorsabban olvadnak a jégsapkák, mint korábban gondolták és gyorsabban emelkedik a tengerszint is.
A természet olyan finoman kiegyensúlyozott rendszer,
amibe ha körültekintés nélkül nyúlunk bele, annak súlyos következményei lehetnek.
A legapróbb beavatkozás is messzeható következményekkel járhat, a Föld ököszisztémája ugyanis rendkívül összetett.
Gyakran előfordul, hogy még a kellően át nem gondolt természetvédelmi intézkedéseknek is váratlan, kedvezőtlen hatásai lehetnek.
David Attenborough brit természettudós, televíziós személyiség egy közelmúltban adott interjújában hangsúlyozta, hogy "A világ a válság pillanatával szembesül a klímaváltozás miatt, és nem halogathatjuk tovább a cselekvést" .
A klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket évről évre félresöpörtük és azzal hitegettük magunkat, hogy a következő húsz évben majd megoldjuk azokat.
Hosszú évek, évtizedek óta ülnek össze a konferenciák, ahol többnyire csak elodázzák a dolgokat. De már nincs hova haloganti, mert nagyobb a probléma, mint gondolnánk.
Ráadásul William Nordhaus amerikai Nobel-díjas makroökonómus modellje bebizonyította, hogy
a globális felmelegedés drága, és a megfékezése gazdaságilag is kifizetődő.
Mivel a szén-dioxid atmoszférában való tartózkodási ideje - az az idő, ami alatt a szén-dioxid molekula kikerül a légkörből a szénkörforgás természetes ciklusa folyamán - nagyon hosszú idő, egész pontosan nem lehet meghatározni: 150 és 220 év közötti időtartam. Vagyis, amit most kibocsátunk, enniy ideig ott lesz.
Még ha most hipotetikusan azonnal meg is szűnne az emisszió, akkor sem szűnnének meg nyomban a problémák,
de mindenesetre elekzdenének csökkenni. Ezért van az, hogy a különböző káros következmények mellett, az agyi képességek még a szén-dioxid kibocsátás beszüntetése ellenére után is károsodnának.
A jelenleg zajló drasztikus, földtörténeti léptékben gyorsan zajló szén-dioxid koncentráció emelkedéshez, a klímaváltozáshoz az élővilág sem képes megfelelően alkalmazkodni.
Az üvegházhatású gázok olyan gázok, melyek elnyelik és kisugározzák az infravörös hullámhosszú fényt, ami üvegházhatáshoz vezet.
Ha ez nem lenne így, a Föld hőmérséklete 33 C°-kal lenne hidegebb a jelenlegi átlagnál.
A 18. század végén kibontakozó ipari forradalom óta égetik a fosszilis tüzelőanyagokat, ezáltal a légkör szén-dioxid tartalma jelentősen megnőtt: 280 ppm-ről 397 ppm-re.
E gázok kibocsátásának szigorúbb csökkentésével a globális felmelegedést 2 C° alatt lehetne tartani 2100-ig, brit kutatók szerint.
A terméshozamok zsugorodása mérséklődne, a pusztító árvizek száma csökkenne, és a tengerszint is „csak" 30 cm-rel emelkedne a jelenleg valószínűsthető 47-55 cm helyett, továbbá az egyéb kedvezőtlen folyamatokat is ki lehetne tolni évtizedekkel.
Ha a hőmérséklet még további + 2 Celsius-fokkal nő egy évszázadon belül, akár a Földön élő fajok 1/3-a is kipusztulhat.
2010-ben a világ államai azt tűzték kicélul, hogy 2 Cesius-fok fölé nem engedik az emelkedést, de ha a káros gázok jelenlegi ütemű kibocsátása megmarad,egyes klímamodellek szerint +4 Celsius-fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet, 2100-ig.
A különböző társadalmi-szociálsi nehézségek kezelésére sokan a gazdasági növekedés bővítését tekintik biztos receptnek, de ez hosszú távon nem lehet hatékony megoldás, mert ezzel az erőforrások és a nyersanyagok iránti igény is exponenciálisan megnövekszik.
Rá kell jönnünk, hogy egy véges rendszerben nem lehet végtelen a növekedés.
A jelenleg tapasztalható problémákon csak új szemléletmóddal, a rendelkezésre álló források sokkal körültekintőbb felhasználásával, valamint a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú igénybevételével, és a természeti környezet fokozott megóvásával lehet csak úrrá lenni.