Akiket nem láthatunk többé a pályán

A pályafutásukat a nyáron befejezett labdarúgók közül mindenképpen a német kapus, Oliver Kahn számít a legnagyobb névnek: nem túlzás kijelenteni, hogy ő a sportág korszakos egyéniségének számított. A pályafutását a Karlsruher SC-ben kezdett hálóőr 1994-ben igazolt a Bayern Münchenhez, amellyel aztán sikert sikerre halmozott: nyolc bajnoki cím és hat kupagyőzelem mellett a nemzetközi porondon is szinte minden trófeát begyűjtött, 1996-ban UEFA-kupát, 2001-ben pedig Bajnokok Ligáját nyert a Bayernnel.

Utóbbi diadalból alaposan kivette a részét, hiszen a fináléban a bajorok tizenegyesekkel győzték le a Valenciát, és Kahn két büntetőt is kivédett. A válogatottal 1996-ban Európa-bajnok lett, de a tornán egyetlen mérkőzésen sem védett, 2002-ben viszont nem kis szerepe volt abban, hogy a Nationalelf bejutott a vb-döntőbe. Meg is választották a torna legjobb játékosának még a finálé előtt - hogy ott aztán az ő hibája is közrejátsszon a német vereségben.

Ezzel együtt abban az esztendőben második lett a FIFA World Player-szavazáson, az Aranylabda-voksoláson pedig a harmadik helyet szerezte meg - akárcsak 2001-ben. Kétszer volt az év játékosa Németországban (2000, 2001), és bár személyisége igencsak megosztotta a német szurkolókat, azt még a legnagyobb kritikusai is elismerték, hogy egészen fantasztikus kapus.

A 2002-ben világbajnoki ezüstérmet nyert német játékosok közül nem csak Kahn fejezte be idén a pályafutását: szegre akasztotta futballcipőjét a Bayer Leverkusen labdarúgója, Carsten Ramelow is. A középpályás 34 esztendősen döntött úgy, hogy legyen vége karrierjének, amelynek során 46 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, a Bundesligában pedig 413 mérkőzésen szerepelt. A berlini születésű focista a Hertha BSC-ben kezdett, de a Leverkusen futballistájaként lett elismert játékos, és tagja volt a gyógyszergyáriak csapatának, amely a 2002-es esztendőben a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában is ezüstérmes lett.

A minden idők egyik legjobb nigériai játékosának tartott Augustine "Jay-Jay" Okocha is az idén játszotta utolsó hivatalos mérkőzését, mégpedig az angol másodosztályú Hull Cityben, amely feljutott ugyan a Premier League-be, de ott már nem tart igényt a 34 esztendős cselgépre. Okocha anno Németországban kezdte karrierjét, és azt követően lett világhírű, hogy az Eintracht Frankfurt színeiben egy rendkívül emlékezetes gólt szerzett a Karlsruher SC ellen: úgy lőtt Oliver Kahn kapujába, hogy a tizenhatoson belül 30-nál is több lépést tett, oda-vissza kicselezve a teljes védelmet.

Okocha ezt követően megfordult a Fenerbahcéban, a Paris Saint-Germainben és a Bolton Wanderersben is, miközben a nigériai válogatottal 1994-ben Afrika-kupát, 1996-ban olimpiát nyert, és három világbajnokságon is pályára lépett. Érdekesség, hogy hivatalosan sohasem választották meg Afrika legjobb játékosának: 1998-ban két ponttal lemaradva lett második a marokkói Musztafa Hadzsi mögött.

Szögre akasztotta futballcipőjét az AC Milan brazil balszélsője, Serginho is, aki júniusban már 37. életévét töltötte be. A pályafutását eredetileg balhátvédként kezdett focista hazájában játszott a Bahiában, a Flamengóban, a Cruzeiróban és a Sao Paulo FC-ben is - a milánóiak az utóbbi egyesülettől vették meg 1999-ben.

Serginho pályafutásának talán legjobb meccse: Inter-Milan 0-6

A rossoneróknál azonban kilenc szezon alatt csak ritkán tudott tartósan helyet kivívni magának a kezdő tizenegyben, csupán a 2005-2006-os pontvadászatban fordult elő, hogy 30-nál több bajnokin szerepelt volna. Ezzel együtt olasz bajnoknak és kétszeres BL-győztesnek mondhatja magát: a 2003-as, megnyert fináléban értékesítette a maga büntetőjét, két évvel később, Isztambulban azonban a kapu fölé lőtt. A válogatottal nem volt szerencséje, hiszen csupán tíz alkalommal játszott a selecaóban, utoljára 2001-ben, így lemaradt a 2002-es világbajnoki címről.

Honfitársa, az előző szezonban szintén az AC Milanban szerepelt Cafú viszont ott volt a 2002-es világbajnokságon, sőt, ő emelhette magasba a trófeát, mint a brazil válogatott csapatkapitánya. Cafú több rekordot is magáénak tudhat: eddig ő az egyetlen játékos, aki három, egymást követő vb-döntőn is pályára lépett (hiszen már az 1994-es csapatban is ott volt, akárcsak az 1998-asban), valamint nála többször senki sem volt válogatott Brazíliában, 142 alkalommal viselte a címeres mezt.

Cafú klubszinten is rendkívül sikeres volt, hiszen a Sao Paulo FC-vel 1992-ben és 1993-ban Libertadores-kupát, illetve Világkupát nyert, tagja volt a Real Zaragoza KEK-győztes együttesének 1995-ben, majd 2007-ben az AC Milannal a Bajnokok Ligáját is begyűjtötte - 1994-ben pedig őt választották meg az év játékosának Dél-Amerikában. Egyelőre nem tudni, hogy ez a fantasztikus karrier véget ér-e, hiszen bár Cafú Milánóból biztosan távozik, elképzelhető, hogy Brazíliában még talál magának csapatot, a hírek szerint a Santos FC-vel tárgyal.

Némiképp hasonló helyzetben van a spanyol Gaizka Mendieta is, azzal a különbséggel, hogy nehéz elképzelni, hogy komoly klub szerződést ajánljon neki. Mendieta ugyanis utolsó tétmérkőzését 2006 decemberében játszotta, azóta egyetlen bajnokin sem lépett pályára a Middlesbrough FC színeiben, ahol a nyáron le is járt a kontraktusa. Pedig a középpályás egykoron Európa legjobb játékosai közé tartozott, a Valencia CF csapatkapitányaként 2000-ben és 2001-ben is BL-döntőt játszhatott, a Lazio pedig 2001 nyarán 48 millió eurót fizetett érte.

Olaszországban azonban nem ment neki a játék, így előbb kölcsönbe az FC Barcelonához került, majd a Middlesbrough focistája lett. Angliában eleinte kiválóan futballozott, 2004-ben a szurkolók megválasztották a csapat legjobbjának, ám állandó sérülései miatt egyre kevesebbet játszott, később pedig az új szakvezető, Gareth Southgate nem tartott rá igényt. Mendieta ugyan cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint befejezné pályafutását, ám hogy valóban folytatná-e, az erősen kérdéses.

www.infosport-focivilag.hu