Aki több olajos magvat és gyümölcsöt eszik, könnyebben fogy

A Harvard Közegészségügyi Intézet kutatói 20 éven át követték több mint 120 000 ember egészségügyi állapotát. A résztvevők a vizsgálat kezdetekor egészségesek és normál testsúlyúak voltak. A kutatás ideje alatt négyévente külön is összegezték a résztvevők súlyának változását, valamint feljegyezték életmódjuk jellemzőit és az étrendjük legmeghatározóbb ételeit. A vizsgálat eredményei a New England Journal of Medicine rangos orvosi hetilapban olvashatók.

A résztvevők húsz év alatt átlagosan 8,5, négy év alatt pedig 1,7 kilogrammot híztak. Az évi átlagos 40 dekagramm súlygyarapodás nem tűnik soknak, ám a kilók az évek során összeadódnak, és hosszú távon a túlsúly fokozza az emésztési rendellenességek, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatok kialakulásának kockázatát.

Nem meglepő módon a legnagyobb mértékű hízás a nagy mennyiségű sültkrumpli fogyasztásával függött össze: ebből egy extra adag négy év alatt több mint másfél kiló hízáshoz vezetett. Hosszú távú hízáshoz vezetett továbbá a csipsz és a krumpli más formái, a cukros üdítők és a húsfélék fokozott fogyasztása.

Ezzel szemben azok, akik növelték a magas rosttartalmú ételek, mint az olajos magvak, a gyümölcsök, a joghurt, a zöldségek és a teljes kiőrlésű gabonák fogyasztását, hosszú távon fogytak.

A cikk első szerzője, Dariush Mozaffarian szerint ezeknek az ételeknek a hatása magas rosttartalmukkal magyarázható, ami lassabb emésztéshez és ezért fokozott teltségérzethez vezet. Ráadásul ha valaki ezekből az ételekből nagy mennyiséget fogyaszt, kevesebbet fog fogyasztani más, magasabb kalória- és zsírtartalmú élelmiszerekből, és ezáltal csökken a teljes kalóriabevitele.

A kutatók vizsgálták az életmód és a testtömeg kapcsolatát is. Négy év alatt átlagosan 20 dekagramm súlygyarapodást jelentett napi egy alkoholos ital, és 15 dekagrammot napi egy óra tévénézés. A dohányzásról való leszokás átlagosan 2,6 kilogramm felszedését jelentette. Ezzel szemben a rendszeres mozgás átlagosan 0,8 kilogramm súlycsökkenést eredményezett a kutatás egy-egy négy éves szakaszában.