Nekik fáj magyarnak lenni

Elcsíptem egy beszélgetést. Két magyarul beszélő ember arról értekezett, hogy mennyire gáz magyarnak lenni, mennyire cikinek tartják a hagyományainkat, kultúránkat, szokásainkat meg úgy mindent, ami mi vagyunk. Ha nem hallom a saját fülemmel, akkor nem hiszem el, hogy léteznek a társadalomnak olyan szegletei, ahol szitokszónak számít a "magyar."

A két feltehetően csak útlevelét tekintve magyar ember végül megegyezett abban, hogy bármilyen más nemzetiségűnek jobb lenne lenni, mint magyarnak és elköszöntek egymástól.

Hétfőn pedig újra eszembe jutott ez sokkélmény, amikor a parlamentben jártam. Hallgattam a baloldali képviselőket és nem értettem, hogy miért mondják azokat, amiket folyamatosan öntenek ki magukból. Hiszen gondolkodó magyar ember, ideális esetben nem beszél a hazája ellen.

Ekkor jött Orbán Viktor és egy perc alatt kézzel foghatóvá tette azt, amit éreztem, de nem tudtam ennyire pontosan megfogalmazni. A miniszterelnök tökéletesen felvázolta a baloldal álláspontját a háború, illetve Ukrajna ügyében. Az ellenzék ukránabb az ukránoknál. Tényleg az helyzet, hogy a hazai baloldalnak fontosabb Ukrajna sorsa, mint (papíron) saját hazájának jövője.

És most így belegondolva ez nem újkeletű dolog. A baloldal minden helyzetben és minden alkalommal képes volt már a múltban is szembe helyezkedni a magyar állásponttal.

De miért teszi ezt valaki? Mi értelme van magyarként a magyarok ellen dolgozni?

Nem sok, ha valóban az értelmet keressük, de annál több, ha anyagi motivációt. A baloldal azért cselekszik Magyarország ellen, mert ezért tartják őket. Ezért jár nekik a fizetés, külföldről, dollárban.